Tündérország
Ma álmomban messze jártam,
A tündérek országában,
Mindenikük pihe szárnya,
Aranyba van belemártva.
Daluk mindig puha bársony,
Vigyáznak ránk télen-nyáron,
Ha nem hiszünk, ha nincs reményünk
Vagy amikor nagyon félünk.
Hangtalanul hozzánk jönnek,
És vállunkra felcsücsülnek,
Szárnyuk simít csendesen,
Hogy a holnap szebb legyen.
Nekünk vannak, értünk élnek,
A gyermekek lelkébe férnek,
Mondnak nekik szép mesét,
Nem másét, az Istenét.
Tőlük arany a napsugár,
Felhő foszlik léptük nyomán,
Amióta náluk jártam,
Fürdőzöm a boldogságban.
Nem számít a hideg se más,
Csak a tőlük jött megnyugvás,
Elhoztam hát tinéktek,
Ha szeretnétek, vigyétek.
Éljétek meg ezt a csodát,
Tündérország nyugodt honát,
Hogyha bármi bánat ér,
Ott mindig várhat a fény.
