Tíz év távolság
Egy szikrázóan szép hétfő volt,
Mikor megérkeztél,
Én köszönöm drága kincsem,
Hogy anyává tettél.
Éveken át vártunk reád,
Csoda volt a pillanat,
Mely azt hiszem mindörökre,
Szívem relytekén marad.
Örültem a hangocskádnak,
Minden érintésnek,
Majd jöttek a Hivatalok,
És kellett, hogy féljek.
Ők ugyanis azt mondták,
Nem tudlak ellátni,
Apukád meg csak egy férfi,
Ki nem tud asszisztálni.
Adtak időt bizonyítni,
Így nem kellett válnunk,
Ahhoz viszont jó pár év,
Hogy emelt fővel járjunk.
Harcoltunk az óvodában,
Hol nem sokat szóltál,
Csak én tudtam itthonról,
Hogy mégis okos voltál.
Rengeteget dolgoztunk,
A jobb iskoláért,
A sok apró büszkeségért,
Arcod mosolyáért.
Mostmár végre azt érzem,
Minden helyére került,
Akármibe fogunk ketten,
Minden úgyis sikerül.
Te vagy az én büszkeségem,
Hisz közös minden siker,
De azt hogy honnan indultunk,
Tán sosem felejtjük el.
Még most is fontos számodra,
Minden ölelésem,
Mindig az én kincsem maradsz,
Ezt biztosan érzem.
Azon leszek minden percben,
Hogy legyen sok-sok álmod,
És ameddig szívem dobban,
Valóra is váltod.
