Térdenállva
Dávid, már az első percben,
A szívébe zárta,
Pedig még csak annyit tudott,
Ő, Pataky Sára.
Majd, egy reggel térdenállva,
Kérte feleségül,
A leányka, nagy mosollyal
Igent mondott végül.
Az én szemem csak kerekedett,
Nagyon boldog voltam,
Hisz, ha szeret, a lelkében
Minden totál jól van.
Az se baj, hogy a leányka
Tavaly már elballagott,
Remélem hogy kis szívének,
Talál újabb csillagot.
