Tél
Fehér kendőjét
A tájra teríti,
Harangzúgású, csepp havak úsznak
A szívben,
Ahol egy megkezdett dallamot
Ringat a szél.
Szétrongyolt, szürkéskék
Ernyő az ég,
Alatta behavazott parcellák
Bánata sír:
Mekkora véső,
Milyen radír,
Micsoda technika kellene, hogy
Kiirthatnánk a szomorúságot.
A csendben prizmás hópihe száll:
Megfagyott párjára gondol,
Tétován kuporog
A csont-ágak legtetején
Egy madár.
