Találkozás
Fülledt nyári délután
mogorva arcok között
sétált velem a magány,
a kirakat tükrözött.
A hömpölyből egy magas,
vállas férfi tűnt elő,
gödrös állán borosta,
ráámul az összes nő.
Gyökeret vert a lábam,
tangót járt a szívem,
engem bámult, hökkent
vággyal a szemében.
Megszűnt a külvilág,
nem voltunk, csak mi ketten,
egymás heves pulzusát
hallgattuk a csendben.
Érzésünk atomjai
egységbe törekedtek,
elegyükből szerelem
burok keveredett.
Közeledett felém,
ujjunk összefonódott,
hű társam a magány,
mosollyá változott.
2015
