Szerelem könnyei
Hittem, hogy egyszer még újra látlak,
hittem, hogy egyszer még a karomba zárlak.
Hittem, hogy egyszer még együtt dobban szívünk,
hittem, hogy egyszer még egymáséi leszünk.
De ma már tudom, soha többé nem látlak,
soha, soha többé karomba nem zárlak.
Nem dobbanhat együtt szívünk,
és mi egymáséi már sohasem leszünk.
Mit én akarok, nem azt akarja az élet,
mit én szeretnék, nem azt akarja a végzet.
Mondd, Istenem, mondd,
mért könnyes mindig szemem, ha reá gondolok?
Mondd, mért fáj úgy a szívem,
ha nincs itt velem?
Mondd, mért, hogy minden pillanatban felé nyújtanám kezem,
s mondd, a következő pillanatban mért szakad meg a szívem?
Mondd, Uram, mit tegyek,hogy az, kit oly nagyon szeretek
reám nézzen csak egyszer, csak egyszer egy pillantásra,
enyém legyen csak egy csókra, csak egy éjszakára!
Azután már... boldogan halnék meg.
Bizony boldogan. Csak egyszer tudjam meg,
hogy az álom, mit kergetek,
a valóságban is meg van!
Tudom, ha egyszer teljesülne az álmom,
hogy vele egy legyek a világon,
az lenne a halálom,
mert az álom csak addig álom,
csak addig kép a kép,
míg a valóságban darabokra nem törik
(Pest, 03. tele)
