Szépség és mulandóság.
Szép a titok, szép a szép és szép az élet,
Szép ami van, ami lesz és ami éltet:
Mai akarások, holnap jövő vágyak
S hulló szirmai egy csendes kacagásnak.
Szépek a kis bűnök s nagy megbocsátások,
A szebbért viharzó titkos lángolások,
Szépek, akik mindig szépeket hazudnak
S rajongói bolond, percig-tartó újnak.
Szépek a tavaszok, amint tova szöknek,
Akik sebet hagynak s vígan elköszönnek,
Szépek sírokon a korhadt, néma kopják,
Szerelemről, harcról zengő hősi mondák.
Szép, aki küzd, remél, aki csókol, nevet,
Aki veszít, lemond és borozva temet,
Aki a holnapért áldozza fel magát
S holtan is visszajár gúnyolni a halált.
Szépek az éteri, színes, balga álmok,
Szépek a tegnapi s mai ideálok,
A bűntelen, tiszta, forró ölelések,
Asszony-kacagások, leány-nevetések.
Szépek az emlékek, sírva dúdolt nóták,
Átvirrasztott éjek s a kései próbák,
Szépek a rügyek és hervadó virágok,
A jelen és holnap, asszonyok és lányok.
Begyes kis asszonyok, csókos-ajkú lányok,
Ifjúság, szerelem, sikerek, virágok,
Csodás reklámai titoknak és szépnek:
Ó, csak ne volnátok múló jelenések!
