Szent György napi veszedelem!!!
Szent György napjának reggelén, a természettel együtt Olaszfa népe is ébredezni kezdett. Mindenki várta már ezt a napot, hiszen új dolgok voltak készülőben.
Azok a béresek, kocsisok, cselédek, akiket a hosszú tél után visszavárt gazdájuk, ezen a napon indulhattak újra szolgálatba. Akik pedig új helyet kerestek
maguknak,ekkor, biztosan sikerrel jártak.
Ebben reménykedett, Kovács Máté is, aki szívesen szerződött volna mondjuk, pásztornak.
A reggel mint mindig, a határ bejárással kezdődött.
Megnézték, hogy a szőlőhegyen megrongálta-e a tél a házakat, vagy, nem kell-e bármit is újjáépíteni a birtokokon. Ilyenkor ugyanis összeállt a falu népe
és segített azoknak, akiket kár ért.
Mikor ezzel végeztek, bőséges lakoma várta őket.
Aztán következett, a kisbíró választás.
Nem kellett sokat gondolkodni, a jelöltek miatt, hiszen csak Szabó Miska jelentkezett erre a posztra.
Miután mindenki szerette őt, nem volt kétséges, hogy megválasztják-e.
Egyből feladata is akadt, mert a falu egyik gazdája, pásztorfiút keresett a tehenei mellé.
Megörült ennek Máté és természetesen kapva kapott a lehetőségen.
Nagyon megtetszett a gazdának, hát fel is fogadta, másnap már mehetett is a szolgálatra.
Felvette fekete kalapját és a frissen vasalt fehér ingét és már szedte is a lábát.
Útközben még beszaladt a könyvtárba, mert nagyon nagyon szeretett olvasni. Ez a munka pedig jó alkalom volt arra, hogy kicsit elmerüljön a könyvek között.
Hiszen, olvasni jó...
Miután a gazda, a lelkére kötötte, hogy vigyázzon a négy idén született borjacskára, útnak is indult. Gondolkodott azon, vajon hol volna jó legeltetni
a jószágokat. Ha a Bükuttya felé indul, ott nem talál kényelmes legelőt nekik, maradt tehát a Hosszúhegy. Ott jó, zöld fűvű mező várta őket, Mátét pedig
néhány szilvafa, amelynek az árnyékában jólesik majd heverészni.
Ahogy letelepedett és az állatok is szétszéledtek, hirtelen egy kicsi egérkét pillantott meg.
Ebben nem volt semmi furcsa, biztosan ételt keres, gondolta Máté. Ez a kicsi egér, viszont megszólalt.
„Vigyázz, jön a farkas!"
A fiú, semmit sem látott. Mert,akkor ő még azt nem tudta, hogy már egy ideje egy hatalmas szürke farkas garázdálkodik arra és riogatja a hegyre járókat.
Másnap ujra megjelent az egér, aki ismét felkiáltott
„Vigyázz, jön a farkas!"
De, most sem történt nagyobb baj, mindenki békésen töltötte a napját. Máté olvasott, a tehenek pedig legelésztek.
Harmadnap megint eljött az egér és figyelmeztette a bajra a fiút.
Ekkor már nem volt idő arra hogy gondolkodjon, mert megjelent a farkas, az állatok közé rontott és elmarta az egyik tavaszi borjút.
Máté nagyon megijedt. Félt a rókától is, de féltette a bocikat is. Az egérke viszont nem gondolkodott sokat.
A farkas után szaladt,és megharapta a lábát, amitől ő hatalmas vonyítás közepedte eleresztette zsákmányát és úgy elrohant, hogy azóta sem látta senki.
Máté nagyon hálás volt ezért az egérnek és attól a naptól kezdve, jó barátok lettek. Minden nap együtt lakmároztak Máté elemózsiájából és mikor véget ért
a szolgálat, a fiú természetesen, haza is magával vitte őt.
