Szemednek tükrében
Szemednek tükrében,
Én önmagam látom,
Szívednek szavába,
Fáradt lelkem mártom.
Holdat, csillagokat,
És tündöklő napot,
Mindazt mit e világ,
Nekem még itthagyott.
Szép lelkedben látom,
Még csodás sorsomat,
Mindent ami ünnep,
Vagy el nem ért gondolat.
