Szabadság
Szabadság! Te, ne szülj nekem rendet!
Az Embert mindig gondolkodni engedd!
Engedd, hogy a gondolat legyen szabad,
S ha adod hozzá mindig önmagad,
S hiszed, hogy más is adja neked azt!
A gondolatra csak a tett adhat örök vigaszt.
Szabadság! Add, hogy neked mondhassam azt,
Hogy nem vagy szabad, s nem adhadsz vígaszt!
De nem izomerőből várom a választ,
S nem vérrel, ami mindig megriaszt!
Add! Szabadság, hogy az eszme tőled legyen szabad,
Add hozzá méltón, ... add hozzá magad.
A lélek Szabadsága mellé, add a testedis,
Ha kell add, hogy választhassam a vesztet is!
Szabadság! Add hogy magamtól is legyek szabad,
Hogy ne forduljon önmagába a megérzett igaz!
...Hogy ne keljen megalkudni azért, hogy szabad legyek,
Hogy vakként is elfogadjanak Szabadnak az emberek!
...Hogy ne vívmány legyen, s kiharcolt jog a szabadság,
hogy természetes legyen, egyszerűen a másság!
Csak add úgy, mintha, már zsigerből volna,
Csak add, ahogy a folyó, ha engednék akkor másként folyna!
Ne hír legyen, hogy mostmár ezt is tenni szabad,
Hogy lélekből lehessen enyém, az, ami születéstől igaz
A szabadság ne legyen jog, ám legyen az ember része!
gondolatként a tett, az ész egységes erénye!
Csak egy levél a tavaszi lomb részeként,
Csak egy sejt a testben, mi szereti a fényt,
Hit, ami nem sért emberséges törvényt,,
De a holnapért él és megőrzi a reményt!
Egy út, ami mindig nehezen- járt ösvény,
Mint minden élet melynek alkotórésze a fény,
S hogy ne legyen kérdés a fogalom maga,
Add, hogy ez legyen a lét okozata, s oka!
