Sírvers
Összezuhant bolygók öblében fénylik az arcod,
Vissza sem intettél, pedig illett volna köszönnöd.
Váratlan futamodtál meg fiatal örömökből,
És csenevész kis városi fák se hajoltak utánad.
Lásd, a "Tiránn törvény"-t így hordja magában a sorsunk,
Költők énekeit ki hajítja a térben utánad?
Hogy csak a félve leírt keserű néhány sorod érteti,
Miért feketéllik a vers kínjában Lilla keresztjén..
