Sérültként...
Ha sérült testbe szorultál,
Minden messzebbre kerül,
Lehet álmod, ezer vágyad,
nem biztos hogy sikerül.
Ami másnak egy pillanat,
Tied nem lehet soha,
Még több korlát, még több pofon,
A sors mért ily mostoha?
Hiába az akarat,
A pofon mindig eltalál,
Ilyenkor a hit magadban,
Mindig kicsit messze száll.
Majd, ha túl leszel már ezen,
És újra-újra talpraállsz,
Biztos találsz majd új álmot,
Mitől újra égig szállsz.
