Sáron rózsája
Még láttam melled, s azt a kis pihét,
Mely háromszögbe fonja tested ékét,
Tűnt évek tiszta, s legszűzibb szemérmét.
Emlékezem. S parázs a testem, ég.
Ó, Sáron! Rózsád kéjjel tárta szét
És nekem adta kelyhe titkos mélyét.
A fűszerborral telt parányi csészét.
Szemem behunyva ízleltem tüzét.
Jajdultál sokszor édes gúzsba kötve.
Jajdultam én is. Még nem mindörökre
Lásd, megvakultam. S nincs is oly sötét.
Virít a rózsa, testem-lelkem üdve.
S harmatcsepp rajta: Életemnek tükre.
Látom már benne melled, s kis pihéd.
