SOHA NEM ÉRTETTEM...
Soha nem értettem a csend lényegét
és a ki nem mondott szavak értelmét.
A ki nem mondható mondatok súllyát,
a megrekedt elvek igazi búját!
A torkon akadt szó igaz talányát,
a meg nem tartott hit örök magányát.
A lehajtott fővel történt motyogást,
a harsány kitörő, hazug kacagást.
...És nem értettem a széles parolát,
a vállamon átbeszélő vigyorát!!
S nem a hátbaveregetés lényegét,
s nem a „megoldjuk barátom"képletét!
Nálam elv, a tartozik és követel,
s bűn, ki ez ellen bármit is követ el!
...Bár tudom, hogy ma már rég nem ez az elv,
de pontosan fogalmaz a mai Magyar nyelv!
Nem elvem a soha ki nem mondott szó,
hisz a jó s a rossz mindig kimondható!
A múltat a mában kell megérteni,
s a holnapért kell tovább fejleszteni.
Voltak és lesznek is hamis próféták,
vannak és várnak igaznak vélt csodák,
ámde az ész örök igazsága int,
...a kétszer kettő négy... győzni fog megint!
***
...S ha nem érted e néhány sor lényegét,
fondold végig tetteid értelmét!
Ki volt hazug, s ki volt ki melletted állt,
ki volt ki gáncsolt, de szemedbe csodált!
Ki volt az, ki téged rútúl becsapott,
s amikor védeni kellett, hallgatott!
...Szemedbe mosoly, hátadban tőrdöfés,
egy apró fintor, egy lelki szenvedés.
Hány igaz szónak kellett meghalnia,
hogy másé legyen a hamis glória!
...Ez nem egyszerűen egy ...keserűség
Csak a régi elvekhez való hűség!
