Régi emlék
Albumom rejtekén,
egy perdült szélű kép,
rozsdamarta emlék,
a homályból előlép.
Hűs sétányon sétáltam,
téged feledni vágytam,
florentinkalapomat
kezemben lóbáltam.
Kitépte és vitte a szél,
a macskakövön gurult,
egy kravátlis legény
látta, és érte futott.
Ámulattal rám nézett,
feltette a fejemre,
gáláns kedvességgel
invitált egy pezsgőre.
Kristálypohár aranylón,
csillant az italtól,
nem olvasztotta fagyott
bensőm a zúzmarától.
Ajkam egyre remegett,
nyeltem a könnyemet,
bánatkés gyötörte
miattad a szívemet.
Közömbösen vettem,
érzéki kézcsókját,
foszlani engedtem
simogató szavát.
2015
