Quo vadis?
Péli Tamásnak.
Körbe-körbe jár a gondolat.
Szó szót követ.
Honnan - hová? Vagy úgy, szóval próféták vagyunk.
Jól meggondolta, kedves Mester?
Mit remél?
Hogy a kerti törpéktől díszlő,
önáltatáson felhízlalt,
"tisztes" középszerűség majd befogadja?
De kedves mester! Majd halála után, uram, az más!
Versengve bizonygatják, hogy ők
kezdettől fogva egyengették az útját.
Önnek már nem lesz módja közbeszólni
és a művek csak dízsletei egy újabb csalásnak.
Hát hit, erő!
Kelet ősi istenei, melyek időtlen
messzeségből tekintenek ránk,vásznairól,
nem válaszolnak uram.
A város zaja elnyomja a tiszta gondolatot,
a szándékot elfeledi a szó.
A kábelek fogságában, mint a karácsonyi gyermek
didereg az élet.
Mi lesz a világgal, hát halljuk a szót, elejétől végéig.
Hozz megváltást, vagy mondd, nincs remény.
Hát gondolja meg a dolgot, kedves mester!
Vagy fusson innen, ahol ezer évig
csak a barmoknak nőtt a dús legelő.
