Bemutatkozás
Pis Mátyásné vagyok. Én is a vakok általános iskolájába jártam,
mint közülünk oly sokan.
Az olvasás szeretetét otthonról hoztam,mert szüleimtől azt láttam,
hogy esténként elalvás előtt mindig olvastak pár oldalt.
Amikor megtanultam olvasni,
az iskolai könyvtárból Jókay Mór mesekönyvét hoztamki.
Meglehet, hogy a mesék szeretete ekkor kezdődött a számomra.
A mesét nem csak olvasni, hanem írni is szeretem,
és a versekkel is így vagyok.
Amikor első éves iparitanuló voltam, matek óra alatt kezdtem el verseket
írni.
Mivel a matek nem volt a kedvenc tantárgyam, valamit csinálnom kellett
helyette...
Meséket már felnőtt koromban kezdtem el írni, mondhatnám anyukám bíztató
szavát fogadtam meg.
Úgy éreztem ezt kaptam útravaló tanács ként tőle, hogy könnyebben viseljem
el a hiányát.
Meséimben inkább tanítani, mint ijesztgetni szeretném a gyerekeket, ezért ha
a mesefiguráimat büntetem, nem kegyetlenül teszem.
Verseimben és meséimben a múlt emlékei is előkerülnek, felidézve mondjuk az
iskolai mikulásünnepséget,
vagy a családi Balatoni nyaralásokat.
Aki közelebbről ismer, az tudja rólam, hogy hobbim a szkennelés és javítás.
Szeretem megosztani másokkalazokat a jó könyveket, amelyek a szkennelés
során a kezembe kerülnek.
Sok szeretettel. Erzsike.
Művek
Az angyalok a földön élnek (vers)
Elveszett a tél (mese)
Ezüsthíd a Balatonon (vers 2002. április 3.)
Fenyőfa (vers)
Hogy mondjam el? (vers)
Karácsonyesti hangulat (vers 1996. november 30.)
Kecske Kázmér (mese)
Manó Manci (mese)
Megjött a tél (vers 1999. december 17.)
Ne hagyd (vers)
Reménykedés (vers)
Sanyi bácsi elköltözik (próza)
Sörös sorok (vers)
Sunyi az erdő réme (mese)
Tavasz a télben (vers)
Téli ragyogás (vers)
Többet mond (vers)
Töprengés (vers)
Visszaemlékezés (vers)
