Párbaj a lelkemmel
Van egy levél, mit átadnék neked.
Nos, Ezt soha meg ne tedd!
Már megmarkoltam gonosz kardom,
Gyakorlom már a fagyos mosolyom.
És ma este még, talán valaki
Vérző szívvel fog majd gyűlölni.
Ostoba voltam; és most kegyetlen leszek.
Talán ezzel majd feledésre kényszerítlek.
Egy hét alatt nem változom meg soha!
Naív voltál; ennek ez az átka.
Talán csókkal csaltam akit szerettem,
De gondolatban nem csaltam meg soha sem.
Azt hitted veled majd kivételt teszek?
Tévedtél. Ezért nem én fizetek!
Neked kell lerónod botlásod árát,
Neked kell kitépned Ámor nyilát.
Meg kell hogy tedd, de ha nem teszed,
Akkor is az Ég legyen veled!
(Pest, 97. 02. 06. csütörtök)
