Otthonok
Rőt lángú fény,
Ki kémleli
A tanya apró ablakát?
Búbost, kalácskát, tehenet
Szíve szerint, ki emleget?
Apóka dérverte haját
Megsimogató sugarat,
Ki áld még „Úrangyala"-kor,
Hol van házunk elől a pad
A csűr, a góré, a major
Verődő roncsok tengeren,
Nem üdvözít az anyaföld
Föltartott kezekkel terem.
A fogalmak mögötti táj
Holdbélivé hűlt, rejtve lett,
Tündér és sárkánytalanul
Olvadnak az üveghegyek
És túl az óperencián
A kurtafarkú malacot
Leszerződi a nagyüzem.
Farkas Piroskánál vacog,
A szemhatárt a szem előtt
Vertikumok négyzetelik.
Pénzünk még úgy-ahogy ... de szívből
Lassan semmire sem telik.
Emberi emlékű idő
- Kutatók paradicsoma -
Tonnáról tonna dokumentum,
Definíció: Mi a haza? ...
„Köz- és magánterületekre
Felosztott részekből egész"
Kötelezettséggel és joggal,
Halállal árnyékolt hegyoldal,
Rajta csodaszarvas csapása
Mely a sűrűbe belevész,
De addig mindig útk, ami
Céltól az újig elvezet
Vígan, ha van,
Ám néha nincs
S ha ezt ki is kell mondani
Talán az a legnehezebb.
Gallyak tábortűzgyúlni mennek,
Szalonnák nyársra igazodnak,
Kulacsok száj után kotyognak,
Citerák ujjakért penegnek
Csak az emberek
Nincsenek sehol,
Valamennyien
Házukban rekedtek.
Tűzhelytelenül,
Mint a hangyák
Tömeges atom-egyediségben
Saját kis létüket se lakják.
Ama bizonyos karikába
Besorol hát az ősök árnya.
Ameddig a tűz világlik
Tart csöndes mulatozásuk. Szodomától Gomorráig
Sóbálványok elevenednek
Máshonnan nem szegődik társuk.
Nem hogy lélektől lélekig,
Szomszédja küszöbéig sem ér,
Ki naponta megméretik
Mit tett a társadalomért,
Bezárja mindenütt magát,
Aztán bezárja mindenét
Rövidzárlat alatti fény,
Amelyik hunyt szemében ég
Rőt láng, innen még a sokkon.
Milyen is volna e haza,
Mint szülő, fölnevelő otthon?!
Bújj, bújj eszme,
Gyere ki a gyepre,
Ha kijöttél szép csendesen,
Hívd a népet, hogy kövessen,
Bújj, bújj eszme,
Nem lehetsz elveszve.
