Osztály paródia
Sz. K.:
Osztályunkban előre-hátra
Billeg az Attila.
Ha eszembe jut néha
Rászólok: "Hagyd már abba!"
H. A.:
A hangszóróból bömböl az iskolarádió:
"Halló! Halló! Ebédre ma rossz kaja kapható!
Az uzsonna? Az is kidobható,
Vacsora pedig a boltban kapható!"
Sz. T.:
Nagyot káromkodni kél kedvem:
"A fenébe! Ma sajtos párizsit ehetem!"
Sz. K.:
"Uram, belőle engem is megkínál,
Mert utolér az éhhalál."
Így kérek én vacsorát,
De hallga csak, valaki nagyot kiált:
P. A.:
Van egy szendvicsem! Ki kéri?
Aki kéri megeheti!
Húsz forintba kerül. Nem drága!
Vagy meghívás az automatánál egy almára.
Sz. K.:
Oké Ancsa, benne vagyok,
Mert rettent éhes vagyok.
P. U.:
Ha van két szendvicsed... legdrágább barátnőm,
Megenném, mert nekem is üres a bendőm.
H. G.:
Most milyen óra lészen?
Igaz e hogy történelem?
M. K.:
Igaz, Gabi, a következő óra történelem,
A tantárgyak közül ez az én kedvencem.
Sz. K.:
Egy egyes nem a világ!
Főleg nem töri órán!
Hogy mi ebből a tanulság?
Nem készültem, ez az igazság!
Nagyon kiakadt a Teri néni,
Azt hittem, fel fog pofozni,
De nem pofozott, meg se mozdult
Csak a tolla csikordult.
Sz. T.:
Hol a Foci? Látom nem beteg!
Minél többet késik, annál egészségesebb!
N. K.:
Tamás, mikor jön a Zoli bácsi?
Nekem kettőre énekkarra kell menni.
Sz. T.:
Tudjátok mit mondok:
Most én leszek a nevelőtanárotok!
P. U.:
Szasztok, sikerült megjönni!
Sz. T.:
Na, akkor mehetünk ebédelni?
P. U.:
Olyan hülye vagy, Tamás!
A hangod tök Zoli bás!
Sz. T.:
Jó hogy Szanikám,
Mert az én nevem Vági Zoltán!
Sz. K.:
Na jó, Zoli Bácsi;
Akkor most én leszek a Tomi!
És meg fogom másszírozni,
De nem ám kiabálni!
Sz. T.:
Mit nekem egy kis másszír!
Azt hiszed egyből fogok ordítanííííí!
Sz. K.:
Nemcsak hiszem, hanem tudom!
Mert Zoli bá nem bírja a masszírom!
Sz. T.:
Héj! Héj! Sztakó, hagyjál mááá!
Soha többé nem leszek Zoli, Zoli bááá!
Mindenki:
Most már búcsúzunk,
Az előbbi mind mi voltunk.
E paródiában maradjon fenn emlékünk,
S reméljük, hogy tanáraink szívébe beférünk.
Jól nézzenek végig most bennünket,
Mert így együtt nem látnak már minket.
Iskolánk életét nem színesítjük már,
De szívünkben helyet kap minden tanár.
Mindenkire szivesen gondolunk,
De most elköszön osztályunk.
8. A.
(Szakmár, 95. 05. 14. vasárnap)
