Őszi lélek
Mikor felhők könnye csurog,
Szél tépi a fákat,
Az emberek lelke is,
Csak felöltözve járhat.
Nehezebben nyit ablakot,
A jóra,a szépre,
Lakattal zárja ajtaját,
Készül már a télre.
Elbújva majd a tél elől,
Várhatja az új tavaszt,
Mely a lelkek mélyéről,
Friss új rügyeket fakaszt.
Ahogyan zöld ruhát a fák,
Úgy kap szívünk,új reményt
És magához engedi,
Az éltető tiszta fényt.
