Őszi éjjen
Őszi éjjel lélek sem jár,
Tüzes csókra senki sem vár,
Lábunk nyomán hűvös harmat,
Szelek levelet kavarnak.
Zizegve pottyannak földre,
Színes testük összetörve,
Ennyi volt nekik az élet,
Mely bármikor véget érhet.
Kis kupacban fáik alatt,
Várják már az első havat,
Erdők mélyén tarka réten,
Hűs mezőkön, kint a téren.
Őszi nappal darvak hangja,
A határ messze visszhangozza,
Kémény bodra száll az égre,
Az idei nyárnak vége!!
