Őszi dal
Talpam alatt zörög az avar már,
Véget értek ím a szép napok.
Szél zizeg a halmok közt a tónál,
S én az őszi holdra gondolok.
Nem szól már az altató tücsökszó,
Nem hevít a régi nóta sem.
Mégis, minden álom oly parázsló
S új erőt ad minden gyötrelem.
Új dal zeng a bús hegyek tövében,
Férfiszóval hív a láthatár.
Más madárraj siklik fenn az égen,
Szívünk gazdag, új csodákra vár.
Görögtüzek lobbannak köröttem
Nem hunynak ki lángjai sosem.
Nemcsak enyém, övék is az érdem,
Hogy örökké vonz a végtelen.
Téli tájak intenek, s fehéren
Szikrázik a széles, sík határ.
Ringatózó béke száll az éjben,
Minket már a hó ezüstje vár.
