Bemutatkozás
Az állandó társaságot a Retriever Artúr jelenti Regényekbe illő
életút megörökítője Ha betoppan az ózdi Látássérültek Klubjába,
Orbán Piroskáról jó néhányan tudják, hogy mostanában könyvek
írásával tölti idejét. Lakásának nagyszobájában beszélgettünk, ahol
egy kis borjú nagyságú kutya hevert mellettünk a szőnyegen.
- Az elmúlt négy esztendő során tíz könyvet írtam - válaszolja a
kérdésemre. - Rögtön hozzáteszem: ez éppen nem tett jót a romló
látásomnak, pedig gyakran cserélgetem a szemüveget.
- Honnan meríti a témát?
- Tapasztalataimból. Munkám során mindig emberek problémás
ügyeit intéztem. Ebből adódóan sok pozitív és negatív élményt
szereztem, akár akartam, akár nem. A kirívó eseteket igyekszem
valósághűen megírni. A jó és rossz, kellemes és kellemetlen
helyzeteket formálom meg. Mindezt hetven százalékban igaz
történetekkel, és harminc százalékban képzelt szereplőkkel.
Viszonylag könnyen és gyorsan tudom gondolataimat lejegyezni.
Bízom abban, hogy néhány regényem egyszer kiadásra kerülhet, s
ezáltal a műveim tartalmát az olvasni szerető emberek sokasága is
megismerheti. Ha eljön annak az ideje, márpedig eljön, "ott fenn" az
apámnak elmesélem, hogy amit életében nem sikerült megtennie a
Földön, azt én könyveimben leírtam.
- Megtudhatnék egy kis önéletrajzi részletet is?
- Egy paraszt család harmadik gyermekeként láttam meg a
napvilágot, egy Kecskeméthez tartozó tanyán, 1938. július 26-án, az
oroszlán jegyében. Ma is őrzöm a tanyánk emlékét. Az állatok, a föld
és különösen a lovak szeretete ma is él bennem. Jelenleg már csak
egy állatot, ezt a Retriever Artúr nevű kutyámat simogathatom meg.
Az Alföld az én világom. Ott vannak a gyökereim. Édesanyám a
háztartást vezette, de amikor már lehetősége volt rá, szakácsként
helyezkedett el. Édesapám gazdálkodó volt. Neki köszönhetem,
hogy megtanított élni, dolgozni, a hazát szeretni. A tanyán is remek
tanítóim voltak. A tanyai iskola már régen nincs meg, pedig
nagyszerű volt. A pedagógusai remek emberek voltak. Csak később
tudtam meg, hogy mindegyikük méltó akart lenni az őseihez. Lieb
Hedvig például Munkácsy Mihály festőművész rokona volt. Ma is
emlékszem Hédike sötét Munkácsy-képeire, amik ott akkor nekem
kevésbé tetszettek. Természetesen ma már mindezt másképp látom.
Vécsey Jenő az aradi vértanú rokona volt. Guút Iván egy
kecskeméti dinasztia nagyszerű gyermeke volt. Gábris Otília a
tiszántúli nagynevű Gábris család leszármazottja. Ezektől az
emberektől lehetett tanulni. Nekik köszönhetem, hogy rám ragadt az
irodalom szeretete.
- Milyen volt a földművesek élete akkortájt?
- Az 1950-es évek a parasztemberek világát megtépázták. Apámat a
saját és a bérelt földjéről elüldözték. Ekkor Kecskemétre költöztünk
és szinte gyermekfejjel férjhez kellett mennem, mert a
megélhetésünk alapja csupán egy Rózsi nevű tehén teje volt. Apám
egyszer csak fafaragásra adta a fejét. Idővel egészen jól
elsajátította a fafaragás művészetét. A '80-as években tehetségét
naiv fafaragóművészként II. díjjal jutalmazta a Művelődésügyi
Minisztérium. Időskorára a remekműveivel kiállításról kiállításra járt
és hála Istennek, nyolcvanévesen némileg elégtételt kapott a művei
által az élettől. Fából kifaragta a tanyát, ahol éltünk, egy négylovas
hintót, több hortobágyi marhát és birkát, egy juhnyájat pásztorral,
és szinte felsorolhatatlan az alkotásainak a száma. A régi emlékek,
az apám munkássága, a föld, az állatok szeretete könyv formájában
jött elő gondolataimban. Kislány koromban nem tudtam, hogy miért
születik Tulipán nevű kiscsikó nálunk a tanyán többször is. Csak
nyugdíjas korban jöttem rá, hogy a közeli szilvásváradi ménesben a
Tulipán nevű kancának az utódai voltak. Mind a mai napig ez a
vérvonal van tenyésztve. Így lett az első könyvem címe Tulipán.
Apám nagyszerű lovának neve és élete szerepel ebben a
regényemben. Lovaink nevét a mai napig nem felejtettem el és nem
is szeretném. Nagyon kedvesek nekem, ezért felsorolom: Tulipán,
Szellő, Vihar, Pajtás, Tünde, Remény, Vilma, Bandi és Mefisztó.
- Mikor került Észak-Magyarországra?
- 1965-ben. A férjemet ugyanis, aki mezőgazdasági szakmérnök
volt, egy Ózdhoz közeli kis községbe, Hangonyba helyezték. A
faluban nagy szeretettel fogadtak bennünket. Tizenhét évet
dolgoztunk itt a Zöldmező Termelőszövetkezetben. Férjem
1992-ben elment abba a világba, ahol reményeink szerint mindenkit
várnak. Én pedig ózdi lakos lettem. 1995-ben kerültem
nyugállományba.
- A testvérei hol élnek?
- Mindkét nővérem Kecskeméten él a családjával. Időnként
meglátogatom őket.
- És a gyermekei mit csinálnak?
- Aranka lányom nővér az ózdi Almási Balogh Pál Kórházban.
Van egy kislánya. Erzsébet lányom Őrbottyánban él a férjével és
gyerekével. Férjének eredeti foglalkozása tanár, de jelenleg
szinkronszínész Budapesten. Gábor fiam húsz éve
Franciaországban él, erdész. Felesége magyartanárnő. Három fiuk
van. A menyemnek az édesapja magyar konzul Spanyolországban.
- Tudom, hogy ön az idejének nagy részét a vers- és regényírással
tölti. De ha mégis kimozdul otthonról, szokott menni moziba,
színházba?
- Ezek közül egyikbe sem. Néha elmegyek egy-egy civil szervezet
rendezvényére. Legutóbb a Látássérültek Klubjában és a
Szívbetegek Klubjában voltam. Ami rendszeres az egész életemben,
az a kutyasétáltatás. Ha esik, ha fúj, ha kedvem tartja, ha nem, ezt
meg kell tenni. Meg is teszem!
Kerékgyártó Mihály
Művek
Fókatánc (fülszöveg)
Meglepő és érdekes könyvet tart kezében az olvasó. Meglepő,
hiszen a történet felvezetése alapján azt hinnénk, hogy egy
szokványos szerelmi háromszög létrejöttéről s annak
bonyolultságáról szól. írói bravúr az, hogy mégse úgy alakulnak az
események, ahogyan azt várnánk. Ez teszi érdekessé Orbán
Piroska legújabb kötetét.
Azt szeretném, ha az, aki kezébe veszi ezt a könyvet, hasonló
érzésekkel és izgalommal olvassa mint én, hiszen a váratlan
fordulatok, a cselekmény pörgését csak a főszereplők lelki
tusájának, s vívódásainak közvetítése lassítja le. Szükség is van
erre, hiszen a becsület, a szerelem és a munka összefonódása a
magánélettel furcsa s egészen váratlan végkifejlethez vezet. Hiába,
ilyen az élet!
Azt kívánom, hogy minden olvasó ugyanolyan izgalommal lapozza a
könyvet, mint én tettem!
Biró Endre a Magyar Kultúra Lovagja
Fókatánc (regény)
gyalog fél világon át hazáig (regény)
Magánvád (fülszöveg)
Érdekes és megdöbbentő események zajlanak Orbán Piroska
könyvének lapjain. Olvasásakor mi magunk is ott lehetünk a
cselekmények sűrűjében. Láthatjuk a családregény szereplőinek
küzdelmét, örömét, bánatát.
Ez a családregény tulajdonképpen egy korrajz, amelyben
megismerkedhetünk a háború utáni élet nehézségeivel, a
megaláztatás és a küzdelem párhuzamával s mindazzal, amivel
szembesülni kellett egy kiváló gazdának. Az események egészen
napjainkig kísérik végig ezt a családot. A leírt történések, az egyes
személyek karrierjei nagyon is jellemzők a kor emberére.
A tisztesség és a becsület az alapja ennek a családnak is, de az
élet átírja az értékrendeket s a pénz imádata elfeledteti őseinek
büszkeségét, emberi tartását.
A szerző úgy ábrázolja figuráit, hogy azok jelleme a cselekedeteiken
keresztül kirajzolódnak. A család első tagja, Id. Kékesi Antalt is az
elhangzott mondatából ismerhetjük meg: „..földet soha nem adunk
el, mindig csak veszünk. " Ha el nem adta, hát elvették tőle. S ettől
kezdve a család is a kor szellemének hatása alá kerül.
A jelen bűne is ott lappang a sorok között: „...a társadalom
agymosása a negyven év alatt nagyon jól sikerült a baloldalnak,
ezért a választásokon vannak tartalékaik, csak egy kis pénzszórást
kell elhinteni a talpnyalóknak, aztán mindenki tudja, mit kell tenni,
mert az élet mégis csak erről szól, nem csak itt Magyarországon,
hanem az egész világban. "
Amíg a múlt minden mocskától meg nem szabadulunk, nem
lehetünk nyugodtak. Ez olvasható ki a szereplők viselkedéséből,
mindennapi konfliktusaikból: bűneikből. Ugyanakkor a
megtisztulásra is van lehetőség. Ezért kell elolvasnunk ezt a
könyvet!
Biró Endre a Magyar Kultúra Lovagja
Magánvád (családregény 2009.)
Vörös és tulipán (fülszöveg)
Orbán Piroska írónő regényében sorsok ütköznek. Szerelem és ló -
ez a két mozgató rugója az írónő könyvének, amelyben bonyolult
emberi kapcsolatokat ismerhet meg az olvasó. A történet
romantikus helyszíneken játszódik, amelyben a szerelem és az
egymásra utaltság és tiszta erkölcsök adják meg a keretet.
Aki kedveli a nemes és tiszta gondolatokat annak minden bizonnyal
tetszeni fog Orbán Piroska regénye.
Vörös & Tulipán (családregény 2009.)
