Optikus neuritisz
Tágított pupillával,
csomóba gyűrt gyomorral
várom az ítéletet.
Reszketve kérdezek.
Gyógyítani! Lehet?
A válasz arcul csapott!
Halottat éleszteni
én sajnos nem tudok.
Szorító rémület,
A baj sokkal nagyobb.
Nincs fény, nincsenek színek.
Nem láthatom többé
az ébredő keletet,
a nyugvó vöröset.
Évődő mosolyú
férfi szemeket.
Aggódó ráncokat
a szeretett homlokon.
Pecsétet a ruhámon,
Wc-t a vonaton.
Kicsi, vak nő magában,
egy durva világban.
Kiszolgáltatott leszek!
Autót többé nem vezetek.
Egyedül, idegenbe
vakon hogyan megyek?
Merre tovább, mit tehetek?
Életemnek értelmet,
fogódzót keresek.
Drága anyám,
édes húgom,
ti, fogjátok a kezemet.
Bocsássatok meg,
ha teher leszek!
2010
