Nimródnak
Ő a másik büszkeségem,
Nagyra nőtt Keresztfiam,
Tizennégy lesz áprilisban,
És ő is nagyon messze van.
Nem hallhatom ahogy zenél,
Profin citerázik,
Tanára a Konziba,
Rá, diákként számít.
Jó volna mellette állva,
Figyelni az életét,
Ahogyan az évek telnek,
Vele élni sikerét.
De a sors másképp akarta,
Ő sem lehet már velem,
Míg engedi, a szívemből
Messze Őt sem engedem.
