Ne szégyeld!...
Barbikámnak
Ne szégyeld a néha fájó,
Gyorsan pergő könnyeket,
Azért aki régen elment,
És nem lehet már veled.
Sok ezernyi fénylő emlék,
Amitnéked itthagyott,
Általuk küld angyalszárnyon,
Hozzád vidám szép napot.
Hisz a gyásznak nagy fájdalma,
Ha hagyjuk el fog múlni,
Csak a közös szép dolgokat,
Ne hagyd porba hullni.
Míg, visszahozza szívünk-lelkünk,
Nem ment ő el végleg,
Így a mi szép szeretteink,
Mindörökké élnek.
