Balogh Béla

Mindennapi kenyerünk

Ül a Nap a domb tetején,
Fekete szőlő vesszején,
Szőlőkarók megsebzik,
Égbolt alja vöröslik.

Fáradt napnak minden gondja,
Égi vérrel van lemosva.
Csendes a nap, nyugszik már,
Szeretetnek oltárán.