Miatyánk butaság
Szent butaság, ki uralkodsz a földön
Segíts tompulni, hogy szelíd legyek,
Mert a tudást - léha elődök átkát -
Fölismerik, mint Káin-bélyeget.
Örvény pörög, malomkerék csikordul,
Kereszt, karó, kötél, tiló, bot várnak,
A mezítelen király hódolói
Megszaggatják leköpdösött ruhámat.
Justitia csodalámpámra lép,
Hűségesküt hitehagyottak kérnek,
A mérleg nyelvéről csüngő talár
Több mint ítélet!
Butaság atyám, tőlem se tagadd meg!...
Menthetni bőröm jussoltass egy résszel,
Hogy égi-földi ábrándjaimat
Feledve, többé föl se érjem ésszel.
Ó, butaság! Hatalmad többre futja
Lakódoboznál és nyugvógödörnél,
Fogadtass be víg gyülekezeteddel
A megvalósult ígéretek földjén.
Kívül, sötétben fogaim vacognak,
Sziklám újfent lábam előtt hever,
Hadd jussak én is nélküle a hegyre
- legalább hírt vinnék Prométheusznak -
Megkapaszkodva
Mézesmadzagodba
Vallj fiadnak, ó boldogság, emelj!
Miatyánk, aki uralkodsz a földön,
Szenteltessék meg a te neved,
Fordítsd arcodat, hozzád könyörgöm
Hisz szelíd vagyok már, fegyelmezett.
