Mese a kisfiúról, aki ördöggé változott
Egyszer volt, hol nem volt, élt valahol egy kisfiú. Ez a gyermek igen szófogadatlan volt, minden nap kérte az anyukája, hogy tegyen rendet a szobájában, vagy mossa meg a fogacskáit, hiába. Minden kérésre és kérdésre a legjobb választ adta, ami neki tetszett: NEM. Teltek múltak a hónapok és a kisfiú anyukája egyre szomorúbb lett. Hiába, semmi nem változott, soha semmilyen kérésnek nem akart Ő engedelmeskedni. Történt egy reggelen, mikor a kis dacos gyermek felébredt, hogy belepillantott a tükörbe. Uramisten, mit látott? Két hatalmas szarv ékeskedett puha szőke haja helyett a fején és mindene szénfekete volt. Sokkal kisebb volt, mint addig, még a kisszék lábának feléig sem ért. Amikor anyukája öltöztetni akarta és az óvodába vinni, sehol nem találta kisfiát. A kis ördögfióka nagyon megijedt. - Most mitévő legyek? -kérdezte tanácstalanul a szék alá bújva. A legnagyobb meglepetésére egy mély hang válaszolt neki. -Indulj el hát az ördög királyhoz, ő talán segíthet rajtad... Ezt az ágya felett ülő plüssbagoly mondta neki, aki azt is elmagyarázta, hogy a kertben lévő apró pipitérvirágok mutatják majd útját. A kis ördög elindult, olyan apró volt, hogy a nyitott ajtó rácsain keresztül biztonságosan kifért. Az út a pipitérek mentén egy sűrű erdőségbe vezetett, ahol egyszerre egy fekete palotát pillantott meg. Ez volt hát az ördögkirály palotája, s a kis jövevény megszeppenve lépett be. -Hát te mi járatban vagy itt? -kérdezte tőle egy hatalmas fekete ördög. Amint az átváltozott gyermek elmesélte történetét a király elé vezették. -Azért változtattalak ördögfivá, mert hozzánk hasonlóan éltél. - mondta dörgedelmes hangon a király. A kisfiú könyörögni kezdett, hogy ő bármit megtesz, csak még egyszer viszontláthassa anyukáját, és emberként élhessen.- Hát jó, felmész az aranyhegyre, melyet boszorkányok őriznek és a legmagasabb fa tetejéről leszakítod a legragyogóbb aranyalmát, ez talán segíthet rajtad! - nevetett gúnyosan a király. A kis ördögfi elindult hát, könnyei potyogtak az úton. De lássatok csodát! Mivel ördög szemeit könnycsepp még soha el nem hagyta, az ő könnycseppjei egyből apró kristálygyöngyökké változtak. Ezeket oda is adta a boszorkányoknak, akik a kristályok ellenében felengedték őt a hegyre. Nagy munka volt a fára felmászni, de végül örömmel vitte be a királyi palotába a legfényesebb aranyalmát. A palotát hirtelen egy kis fény töltötte el, mert az alma fénye mindent beragyogott. -Hoztál a mi gonosz birodalmunkba egy kis fényt fiam, a szeretet adott erőt neked, hogy végrehajtsd a feladatot, anélkül nem ment volna. Megérdemled hát, hogy újra ember legyél......! Az aranysárga napsugarak már beragyogtak az ablakon. A kisfiú, ahogy felébredt, meglepve látta, hogy kicsi szobájában van. Az arca még könnyes volt a sírástól, amikor belépett anyukája. -Mit álmodtál az éjszaka? Annyit kiabáltál álmodban! -szólalt meg az édesanyja aggódó hangja. - Semmit anya. -szipogta a kicsi fiú, azzal szorosan átölelte anyukáját, mintha soha nem akarná elengedni. Megígérem neked, hogy most már mindig, mindig jó kisfiú leszek...
