Másság
Én csak hozzád képest vagyok más,
Mint, ahogy te hozzám képest vagy az.
Tőlem másként szól egy vallomás,
Tőled másként szól egy vigasz!
Nekem kezemben egy fehér bot,
Neked talán a szíved gyenge!
Nállam ez csak egy állapot,
Nálad ez lesz az élet rendje.
Ugyan az a sejt és ugyan az a szövet,
Mégis más hiszen más az ember,
Az életben egyedi vagy, s nincs, aki kővet,
Benned is hiába ugyan az a rendszer.
Van, ami látszik és van olyan, ami nem,
Lehet stigma, vagy csak egy egyszerű baj!
Nekem lassan romlik a szemem,
S nálad a kemó-tól kihullik a haj.
Mi minddannyian mások vagyunk ebben a világban,
Viseljük és titkoljuk, azt ami a miénk.
De közösen látunk szépet egy gyönyörű virágban,
S nem ugrunk egymás torkának egy istenért!
Nekem a másság csak te lehetsz,
Mint, aki öröktől fogva a más,
S most nem igazán érdekel, hogy szeretsz,
S csak úgy kibuggyant belőlem e vallomás.
Ha látó vagy, hát akkor légy látó,
Vagy gurulhat alattad akár kerekes szék,
Hozzám el ér egy furcsa zárszó,
Csak hozzám vagy más e világon mindenképp!
