Május első vasárnapja
Bársonyos hajnal mögül bukkannak elő
A fényes mosolyú napsugarak fényszálai,
Hogy végtelenül finom mozdulatokkal
Simítsák végig az üde virágszirmokat,
Amelyek óvatosan megmelengetik
A hétköznapi szívek pillanatait,
Hogy ünnepi színeket felvonultató
Dallamokat dobogva doboljanak
Örömtől kipirult vidámságokat,
Melyek széthintik az örök fényt.
Az utakra csendes virágeső hull,
színes tenger fölött illatfelhők
Hullámai lehelik a holnap éltetését,
És a kék ég kupolája beborítja
Óvó féltéssel a pici másodperceket,
De túl virágon, égen és földön,
Túl végtelen időn és téren:
A világ egy arcba sűrűsödik össze,
Mely körül éltető világ van,
Hisz tudjuk, hogy melegséget
Sugárzó varázsa holnap is segít,
Segít virágos réteket látni
Az életutak mindkét oldalán,
Legyen az bármilyen kietlen,
Örökké őrködő fényt bocsát fölé,
És mindiig nappal lesz, végtelen tavasz,
Mely könnyed lebegésű jövőt ígér,
Ahol még az álmok is életre kelnek.
