Lobogás
Sebzett madárként kínlódott az élet.
Ólomsörét. A mindennapok gondja
Erőtlen szárnyát görcsbe, kínba vonta.
S a vére hullt fejemre. Békességet?
Nem leltem én. A két szemem kiégett.
S te rőzsét raktál óriás halomba,
Kigyúlt a máglya, égett fellobogva:
Főnixmadár - ahogy szeretlek téged!
Mily lánggal ég és tűzben énekel,
Majd tiszta szívvel s ifjan újraszáll.
Csak rakd a rőzsét! Más nem érdekel.
Szeretlek téged. S míg a máglya áll,
A rontás kínja már nem érdekel:
A rőzselángban él a tűzmadár.
