Kedves András!
Kicsit elfáradtam ma. Hiába, ez a Budapest nem nekem való. Túl sok a zaj,
túl sok a láb és túl gyorsan halad mindenki szanaszéjjel! De azért szeretem is, mert a sajtburi utolsó falata az enyém! Sajtburi meg mindig van, ha itt járunk, mert anya rajong a mekis kajákért! Sőt, elmondom neked a hadititkot, hogy közös ismerősünk, méghozzá az Eszter nevezetű is valami ilyesmit evett. Mintha emlékeztetett volna a csirke illatára, amit beletettek, de erre nem mernék megesküdni. A lötty viszont,
amit ivott büdös volt és ronda is! Fekete és erős illatú.
De azért a két csaj jól kibeszélte a világ nagy dolgait és én meg két oldalról kaptam a négykezes simogatást, dögönyözést. Na, ezért akár minden nap hajlandó lennék elmenni abba a Budapestbe!
Valaki mintha azt mondta volna régen: Budapest, Budapest, de csodás!
Hiába, akinek a mamája kedveli a régi dolgokat, időnként ragad valami a gyerekére is!
De most a legcsodálatosabbb a kosárkám, a kényelmes pihepuha báránybundácskám és az, hogy csend, sötét honol és jót lehet aludni! Persze teli hassal és simogatásról álmodva!
Jóéjszakát
Berci
