Lépések zenéje
Álomba hulló testemen keresztül távoli léptek lüktetése rezdül.
Ráérős ritmus, könnyed, ringató.
Míly tarka hang a lépések zenéje!
A járókelők száma és személye
pár taktusból hogy megtudható!
Aranydió hult palykosan a kőre,
ha testvérkéim első kis cipője
koppant a konyha kopott küszöbén.
Anyám nyomba könnyedén futottam;
kis labda száll, és játszva visszapattan,
léptét fülelve azt hithettem én.
Apám menését festi már örökre,
ha kapa súlyt a forró nyári rögre,
s az tompán döngve visszaválaszol.
Marika, hogyha felfut, a barátnőm,
cipője sarka úgy zajong a lépcsőn,
mint parthoz lökve kagylóhéj dalol.
Nomád apáim kóbor vágya éled,
és nem találja otthonát e lélek
a nyugalom nagy, hűvös partjain,,
ha hű barátok hosszú útra mennek,
s a messzeségek száz csodát üzennek
tűnő léptek halk akordjain.
