Lélekpihenő
Lassan a télnek,
Fehér szívében,
Megfagy az egész,
Nagy-nagy világ,
De mi ne hagyjuk,
Hogy érzékeny lelkünk,
Átvegye az ő,
Hangulatát.
Keressünk szépséget,
A kerti tájban,
Találjunk megnyugvást,
Angyal szavában,
Békét a ránk váró,
Tiszta csodában,
Mennynek és Földnek,
Karácsonyában.
Hagyjuk a lelkünk,
Pihenni végre,
Hisz öröm és bánat,
Is érte őt,
Hogy újult erővel,
Várhassa aztán,
A tavaszt a fényest,
A zöldülőt.
