Körhinta
Körhinta érkezett a térre,
mágikus hatással van a népre.
Indul a falu apraja, nagyja,
néhány körre futja a buksza.
Srácok szépen kisorjázva
vadásznak a nagy kalandra.
Vért pezsdítő popzenére
ülnek fel a láncos székre.
Szédítő a forgás körbe,
sápadt, kinek szerve gyenge.
Alig várja szegény pára,
hogy megálljon a hintája.
Fejében tornádó seper,
testében egy páternoszter.
Kín keservvel kikecmereg,
görbévé vált az egyenes.
A tér mozaikra hullik,
álnok kőben elvágódik.
Félájultan kúszik a porban,
négykézláb áll a bokorban.
Jó mulatság ez a népnek,
csúfolódva kárörvendnek.
Egy fohászt rebeg az ajka,
mindegy ki nevet rajta,
az egyetlen édes lányka,
ki a szívét elrabolta,
ne lássa a szégyenét,
hogy adta ki az ebédjét.
Örök lecke ez a csúfság,
sose lásson körhintát.
2015
