Könyörgés
Rám öltve nyelvét a sors
gúnyosan vigyorogva,
a mocsárban hagyott
lidércekkel harcolva.
A könyörtelen fájdalom
sejtről-sejtre haladva
próbára tesz, hogy bírom.
Hiába a gyógyszer,
fényévre az irgalom.
Vulkánként tör ki
mélységes haragom,
keserű dühvel az
ég felé kiáltom.
Miért teszed ezt velem?
Nem ezt érdemeltem!
Úgy gondolod talán,
keveset térdepeltem?
Nem fújtam másokkal
együtt az igét?
Elhanyagoltam
vasárnap a misét?
Így igaz, de nézz ide!
A szívem mélyére!
Megláthatod benne,
mennyi a szeretet,
nem találsz ocsút,
csak tiszta szemeket.
Figyelj, kérlek, jobban,
ha osztod a lapot!
Kicsit kedvezz annak,
ki sok rosszat kapott.
Úgy tűnik, kevés neked,
hogy elvetted a szememet,
nem ismersz kíméletet,
tovább raksz rám terheket.
Kiszólítasz a pástra?
Állok próbád elébe.
Egyet kérek tőled:
az újabb gyötrelmek
elviseléséhez
adj elég erőt nekem.
Segíts megőriznem
a méltóságomat.
Történjen bármiképpen,
hiszem a jóságodat.
2015
