Kezek.
Édes anyám vállát hét évtized nyomja
S minden elmúlt nappal növekedik terhe.
Fáradt vagyok fiam, nagyon fáradt - mondja
S vigasztalni kezdem, hogy terhét feledje.
Könnybe-szökő szemmel hosszan el-elnézem
Kérges kezét, mellyel egykor oly serényen
Gyomlálta, kapálta a gazdagok földjét
És rakta tisztába a fél utca kölykét.
Egy véka krumpli volt két kezének bére,
Pedig a munkában nem volt néki párja!
Így fizette őt a tele-csűrök népe.
Erejét dézsmálta, aki csak tehette.
Áldását a sorsnak ki is érdemelte:
Nyolc kis emberkének ő a nagymamája!
