Kéthely Földje
Somogy ország déli partja,
Ott lapul egy kis falucska!
Én, mint gyermek ott élhettem,
S éltem egyszerre Kéthelyen!
Mert, falum neve Kéthely község,
Szívemnek ez nagy örökség!
Futottam is földutamon,
Gyermek lábbal mezitlábon!
Pajtásaimmal, rongylabdával,
Grundon rúgtuk mezitlábbal!
S az idő szekere úgy szaladt,
S vele a Fiatalság is haladt.
Szól valahol egy régi nóta,
Emlékeimet, előhozza,
Ó drága édes kisfalucska,
Életemnek minden jója!
Somogy megye Kéthely földje,
Kalászoknak nevelője,
Szép állatok betevője,
Szegény ember minden kincse!
Édes falum házacskái,
Zsuppfedeles nádtetői,
Mi lett véled édes kis ház?
Földeden már hány vevő járt?
De a föld, tán még mindig termő,
Sok állatnak dús legelő,
A közösség is összetartott,
Sok dolgos kéz munkát markolt.
S ha szülőföldön jár a lábam,
Megborsózik újra hátam,
Öreg kapa,
Hajlott kasza,
Idősember izzadtsága!
Most már csak az emlék régi,
Új gyermekek,
Új lábbeli!
Új az eszme,
Az idő halad,
Állat a földön ritkán szalad!
A régi eszme elmúlandó,
Én itt vagyok, mint hírmondó!
Elmondtam, hát a régiket,
Nincsen szinte semmi meg.
Búbos kemencében belül,
Forró dagadt langalló sült!
Kerekes kút, piros cserép,
Liba elvtárs gyepmesterként
Erdő szélén taliga állt,
Sok gyermek hát ott szaladgált,
Fűvel, zölddel tele szedve,
Piros labda közepébe!
Elmúlt ez már, rég tovaszállt,
Öröksége képekben tán,
S a kópia nagy- nagy érték,
Hengeredve, mint tekercsként!
De, az emlék, emlék marad,
A te dolgod, hogy tovább is add,
Le is írtam,
Ezt jó emberek, Itt az idő,
Merengjetek! Ha kis lurkók érdeklődnek,
Idős fejjel meséljétek,
Szálljon ágról ágra az örökség,
Hogy Kéthely földje,
Nagy-nagy érték!
Becsüljétek,
Műveljétek,
Kéthely földjét szeressétek!
T:
Szabó IstvánKéthely Község fia!
2017. 05. 30.!
