Kéjes álom
Éjjel veled álmodtam,
Tartottál a karodban.
Kár, hogy ez az egész csak egy álom,
S reggel egyedül ébredtem az ágyon.
Szép volt az éjjel, könnyes a reggel,
Mert te eltüntél az álomképekkel.
A csókod édes volt,
A hangod kedves volt.
Félve kérdeztem: "Szeretsz e?"
S boldogan felelted: "Hát persze!"
Szemedben ragyogott az ég két csillaga,
Szívemben pedig kinyílt a szerelem virága.
Ha velem vagy az a menyország már,
Ha eltünsz, rám a gyötrelem pokla vár.
(Pest, 96. 03. 28. csütörtök)
