KÍSÉRLET
...Éjszaka van, csak néhány led világít.
Apró fényük épp hogy a szememhez ér.
Sötét a monitor, de ezmár nem számít,
Ebben a szobában most meghalt a fény.
Képlékeny ötlet, amit próbál az ész,
Aliglátó játszik magával vakot,
De a tudat az, hogy egyszer odaérsz,
A fény-elemet teljesen kihagyod.
Figyel az elme, önmagát teszteli,
Képes-e sötétben leírni a sort!
Hogy a betűket össze nem keveri,
Lejegyzi mind azt, mi agyában kifort.
...Félelmetes az újdonság ereje,
nincs támpont, ami segíti a szemed,
Kérdés, hogy a billentyűt hogy ütöd le,
Hogyha sötétben tapogat a kezed.
Most még játék, önmarcangolás talán,
Őrült az, ki ilyet gyakorolni mer,
De holnap már nem lesz fény szobám falán,
S akkor a sötét valóban arconver!
Éjszaka van, és én remegve játszom,
Fülhallgató dörmög fülem közepén,
A két égő ledtől csak éppen hogy látszom,
Nem sejti senki, hogy verset írok én.
Alig szól a gép, a billentyű szolgál,
És örül a kéz, hogy sikerül neki,
A kísérlet megvolt, , az idő megáll,
A verset csak holnap kell megfejteni!
