Juditnak, szeretettel!
Barátságunk nem túl régi,
De a szíved már enyém,
Felsorolni sem tudom,
Hogy mennyi mindent kaptam én.
Büszke vagyok arra nagyon,
Hogy ismerlek téged,
Kitartásod, példa nekem
Hogyha bánt az élet.
Ahogy másokon segítesz,
Átlépve a gondokon,
Mindig ott vagy ahol kellesz,
Hogy csinálod, nem tudom.
Számíthat rád a húgod is,
És az ő családja,
Tanítványod és a szalon,
Sem maradhat árva.
Mázli cicád, szíved csücske
Meg a sok kutyabarát,
Ha látod őket, meg is kapod
A pusziknak garmadát.
Rengeteget olvasol,
Verset prózát egyaránt,
Könyvtáradban a szemfüles,
Sok sok szépséget talál.
Bízom abban, még sokáig
Szerethetlek téged,
Gyógyulj meg, mert úgy hiányzol,
Egyebet nem kérek.
