Jonatánfa
Szabolcsi jonatánalma virága
Gyöngédes rózsaszín arcod a drága
Világom édességem alma Szabolcsból
Csutkáid vállak bontakozása a csókból
Húsod szerelem húsa aroma ím a jóból
Csillagot almaszedővel leszedő szerelem kóbor
Szélből-sugarakból született almafa-asszony-dáma
Pillantás égre-feszülő Mária-arcnyi ág ágak gyökvonása
Termő termésed pirosló ostyaszeletnek ideadtad
Bőrödön gyöngyházas nem korcsolyázhat többé harmat
Hamvad is pasztellszín ünnepeinket idézi
Gyökered meg vérereink erősét simogatásod a régit
Idézi nagyanyám mosolyát a drága parasztot
Pirosod meg a kifolyó vért
Pirosod létezését világnagy szerelemnek
Buzgó kapillárisokon a létnek nedve ered meg
Létezésünk ez a forrongás jonatánfa
Növekedj gyerekfog-kínpad éhére várva
Pirosulj reggelünk csillagrügy-látomása
Tigris és Eufrátesz történelme jonatánfa
És ha múlt harapna beléd protézisfogsor
Jonatánalma csutája te ragadd torkon
Nyár szél verőfény szem színe pirosultasd
A színeinkkel-iker egyetlen jogosultat
Vércsepp-lampionjaidat aggasd dísznek az ágra
Szerelmes jövőnkre te virágozz szabolcsi jonatánfa
