Ismerős idegen
Te is csak a hangom kaptad,
Még az első héten,
De szívem a szívedhez ért,
Pedig nem is kértem!
Aztán eljött a mi napunk,
És minden ment magától,
Mind a ketten azt éreztük,
Ez csoda szép mámor!
Mintha hosszú útról jönnél,
Úgy örült a lelkem,
Úgy éreztem , Évek óta
Itt vagy már mellettem!
Ölelésed reményt adott,
Csókod íze jólesett,
Örökre Bevéste lelkem
Az első csodás perceket!
El már többé nem engedlek,
Ha vannak is rossz napok,
Mert az érzés, hogy SZERETLEK
Mindig újra felragyog!
