Hűségben
(Banmberg Gabriella emlékének.)
Akkor is ugyanígy zengett a víz,
Örökéletű dallamai itt pengtek
A régi kövek közt.
Így hallgattad a fákkal a dalt,
Szerelemben - szépben örök,
Hűségben legigazabb:
Vizek tekintetében megőrzött.
Őt követted a bátrat,
A lánccsörgéses éjszaka viaszarca
Hajolt le madárszívedhez:
Őt követted, Batsányit,
Te bánatodban is boldog ara,
Elmúlhatatlan szép lobogás,
Aki örömöd piros virágként szórtad a szíve fölé,
Őt bátorítottad, eszményi asszony -
Ritmusaidból, ölelésedből
Fogantak benne a vágyak:
Küzdeni lanttal, ököllel, folyton az élen,
Ahol a hajnal színeiben
Tollászkodik a forró fényesszárnyú szabadság!
