Hajnal a Duna partján
Sötétkék bársonya az égnek
Lassan világossá fakul,
Ezernyi éke szertefoszlik,
S a hold sápadtan elvonul.
Fürge fuvallat kél keletről,
S a folyó tükrén átszalad,
Felborzolja és jókedvében
Megcsókolja az arcomat.
Sugárszemével kandin les már
Nádak mögül a csalfa nap,
Hozsannát zeng a békakórus,
S a légben gólyák szállanak.
S a gyár, e furcsa, éber állat,
Mely őrségen állt eddig itt;
Ásítva tátja éhes száját
S várja az élő "reggelit".
