Ha majd rádköszönt a deres november.
Ha majd rádköszönt a deres november,
Melyet nem hevít már létem sugara,
Lelsz-e majd tanyát csenddel és meleggel,
Hová beszökik a remény mosolya?
Vállad és bokád issza-e a lángot,
S szíved vágyja-e még a nyár melegét.
Mikor ott kinn, a téren, ifjú lányok
Emlékeidet idézgetik eléd?
Lelsz-e becsülést, szerény, fehér asztalt,
Vagy kenyeretlen érte gyötröd magad,
S engem átkozol, ki egykor magasztalt?
Ha átkozol is, ne válts föl silányra,
Ne szédítsenek meg ostromló szavak,
Mert nekem az a síron túl is fájna.
