Gyötrelem
Feneketlen mélységbe lefelé, lefelé
zuhanok;...
Két kezemmel még a semmibe
megkapaszkodok...
Míg neved egy pillanatig agyamon
átsuhan,
Míg szívem válaszként erre nagyot
dobban,
Addig lebegve a semmi-végtelenben
megállok,...
Aztán ismét tovább: lefelé, lefelé
zuhanok.
(Szakmár, 00. 04. 14. péntek)
