Gondolatok
Elmúlt annyi nap és óra,
hogy így elrepül, nem hittem volna.
Vágytam sokszor egy-egy szóra,
még most is vágyom a szépre és a jóra.
Gyermekként még elhittem,
hogy értem és miattam van minden.
Hittem minden ember szavának,
ma már tudom, nem ez a rendje a világnak.
Viszont most is szeretném azt hinni,
hogy nem hazudik nekem mindenki,
vannak páran, kikben bízhatok,
nekik csak köszönetet mondhatok.
Először is édesanyámnak,
ki oly sokat tett értem,
vigyázott, óvott, féltett
még most is féltőn óvja léptem.
Másodszor pedig mindenki másnak,
édesapámnak, családnak, barátnak.
Köszönöm, hogy szerettek és elfogadtatok,
többet nem tudok, csak ennyit adhatok.
Budapest, 2012. december 23.
